„Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó.“ Vándorkemencés mester meséjének végén szavamat adtam, hogy megosztom veled a nagy csudát, a Floridáig „repült” sült kacsa káprázatos útját.

István mester és hű segédje, ígérete szerint a varázskemencét megépítette.

• Elkészült szíved vágya barátom. Hamarost visszatérek és megmutatom néked a sütés csínját-bínját. Addig is hagyd pihenni a sok téglát, ne tápláld tűzzel a gyomrát.

Jött is nagy csődület a porta kapujába, a falu apraja-nagyja kerek szemmel csudálta.

• Ezt az óriást ki fia-borja csinálta? – Kérdezte az egyik.
• Mennyi aranyat fizetett érte Gazda? – Vágott rá a másik.
• Két zsák búzáért eladó a tervrajza? – Alkudozott a harmadik.
• Mikor kerülhet az asztalunkra sült liba? – Kíváncsiskodott a negyedik.

Így záporozott a kérdések hada, a sok választól ki is száradt a torka. Igen ám, de járt is közben az agya.

• Sütni már csak van hol… Na, de melyik magyar ember asztaláról hiányozhat a gulyás? Ugye azt meg főzni csak egyszerűbb, mint sütni... – Morfondírozott a bajusza alatt.

Újabb szikra kapott lángra furmányos koponyájában. – De hát nekem van egy nagy üstöm, amivel három falut jól tudok lakatni! Azon nyomban megírta levelét István mesternek, hogy mikor jön a próbára, lenne még egy kis munkája.

Sebes szekerén az Úr napjának hajnalán megérkezett. Fellobbant végre az életet adó láng a kemence hasába, belekerült a sok fa egymásutánba. Ahogy az kell, át is melegedett a kemence, bele is került a jó munkásember alkonyi betevője.

Miközben a „kohó” végezte dolgát, a Vándorkemencés sem süttette hasát. Seperc alatt helyére került a nagy üst, miközben a kemencéből szállt a füst.

Jól van már, de hol a sült kacsa nagy útja? Járhat most-e kérdés a fejedben barátom. Türelem, rá is térek nyomba.

A gazda szomszédságában áll a jószívű Viola földesúr birtoka. Gyarapodott ám ez is, mint a dudva, meg is kapta nevét: Florida. László Uraság jámbor, szerény ember, kinek szíve jósággal van tele. Bizonyította ezt már számtalan alkalommal. Mikor a szükség úgy hozta, földdel és támfával támogatta a Gazda álmát.

• Köszönöm néked jóuram. Segítséged nem feledem, az első leszel, kinek asztalára sült kacsám viszem.

Állta is a szavát, ahogy azt illik. Mikor a kemence ajtaja kinyílt, a frissen sült kacsapecsenye és disznócsülök mámorító illata lengte be a környéket. Az első sült kacsa el is szállt a nem oly távoli Floridába, László Uraság asztalára. Az ifjoncok is tátott szájjal nézték, ahogy a hatalmas tál kínálta káprázatos étkét.

A ropogós bőr alatt szinte a szájba olvadt a mennyei szárnyas húsa. Minden falat úgy hatott, mint ima az éhes gyomorhoz.

Így esett meg e fura eset, hogy a sült kacsa útjába Floridába esett. Nézd el nekem kis turpisságom, hogy szárnyasunk nem repült át az óceánon.     

Köszönöm néked, hogy elolvastad a mesébe szőtt igaz történetünk végét. Most nagy útra kélek, de hamarosan visszatérek. Sok mese vár még arra, hogy a nagyérdeműt szórakoztassa.

Ínycsiklandó receptekért, és varázslatos praktikákért bátran lesd meg a Hirdetőtáblánkat. Finom háztáji csirkéért, kacsáért, libáért látogass el kis faluszéli boltunkba, vagy varázsoldalunkra, ahol nagy örömmel és kedves fogadtatással várunk téged.

Végre fellobban a kemence lángja, készen arra, hogy a finomabbnál finomabb étkek a "terülj-terülj" családi asztalodra kerüljenek. Gyors szekerünkkel egész a portád kapujáig ügetünk vele.