Hajdanán, három téllel ezelőtt papírra vettem a városszéli dolgos kis család nagy csudaját, mikor váratlan helyről érkezett a nagy zsákmány, az aranyban mért kacsamáj.

Azóta is gyarapodik, szépül a családi birtok, így nyújtva csodálatos élményt hűséges vásárlóiknak. Az egyik szorgos téli napon történt, hogy a családfőnek kipattant egy szikra a fejéből.

• Jertek ide gyorsan! – Kiáltotta boldogságában. Építünk egy kemencét!

A kis család döbbenetében nem értette, hogy holnaptól a hús helyett kenyeret adunk a népnek?! Jót kacagott rajta a gazda, majd kifejtette mi jár furmányos elméjében.

• Tudjátok mi az ember legdrágább kincse? Az, amit ha elveszt, sosem szerezheti vissza?

Törte a fejét a család, záporoztak a válaszok, ám így sem jutottak dűlőre.

• Az idő! – felelte az apuka.
• Mi tudunk időt adni, azzal, hogy a konyhai robotot magunkra vesszük. Ahelyett, hogy órákat rostokolnának az otthoni forró kemence előtt, mi megcsináljuk helyettük.

A lelkesedést rögvest tettek követték. Hetedhét országot bejárt, hogy megtalálja a legjobb kemenceépítő mestert. Kutakodott, kérdezősködött, így jutott el a Nagy – Duna túlpartjára, Magyarországra. Útja során hallotta, Győr városa mellett él széles e határ legjobb szakija, akit a nép csak Vándor Kemencés néven emleget.

Így talált rá a híres mesterre, Póta Istvánra. Több, mint egy évtizedet átívelő szakmai múltja és a 200 általa elővarázsolt „kohó” tanúsította elhivatottságát és zsenialitását. A Kemencés szívélyesen fogadta a fáradt utazót.

• Megbízással érkeztem hozzád. Építs nekem egy olyan kemencét, aminek a világ minden pontjáról a csodájára járnak!
• Nem úgy van az komám! Rengetegen igénylik mesterségem. Ha Isten is úgy akarja, az aratások végén felkeresem birtokod.

Ám ez sem vette kedvét a gazdának. Oly szenvedéllyel mesélt szíve nagy vágyáról, amely a Vándor Kemencést is magával ragadta.

• Legyen barátom! Szent György havának derekán felkereslek és megépítem neked, mit óhajtasz.

Egyenes ember lévén István mester állta a szavát és hű inasával, Bencével munkához is láttak. A habarcsot követte a címeres tégla, egyik sor került a másikra. Serény kezük alatt égett a munka, közben szólt a vidám nóta.

Nagy volt az öröm a családban, ahogy látták mi készül. Biza mondom néktek, az udvar dísze lesz, mi itt épül.

Mesém az „éltető láng otthonáról“ itt még nem ért a végére. Nagy tervek vannak ám a gazda fejében, miket nem leszek rest tudtotokra hozni. Csak várjatok türelemmel és elmesélem, hogy "repült a sült kacsa Floridába..."

Köszönöm néked, hogy elolvastad a mesébe szőtt igaz történetünket. Ínycsiklandó receptekért, és varázslatos praktikákért bátran lesd meg a Hirdetőtáblánkat. Finom háztáji csirkéért, kacsáért, libáért látogass el kis faluszéli boltunkba, vagy varázsoldalunkra, ahol nagy örömmel és kedves fogadtatással várunk téged.

Hamarosan fellobban a kemence lángja, készen arra, hogy a finomabbnál finomabb étkek a "terülj-terülj" családi asztalodra kerüljenek. Gyors szekerünkkel egész a portád kapujáig ügetünk vele.