"Kajálunk valamit? Mi a kaja? Kajás vagyok."

Szerintem senkinek sem kell bemutatni a "kaja" szót. Mindannyian ismerjük a jelentését, naponta használjuk. 

De vajon mennyien ismerik az eredetét?

Ezúttal kicsit eltérek a szokásos bejegyzéseimtől, hiszen most nem hasznos tanácsokat osztok meg, hanem belemegyünk egy kis kultúrtörténeti utazásba. Az utóbbi 3 évben egyre jobban beleástam magam a magyar nyelv megismerésébe. 2014-ben, mikor úgy döntöttem, hogy Budapesten fogok tanulni (igen, 40 évesen visszaültem az "iskolapadba", hogy fejlesszem magam), felismertem, hogy itt Felvidéken mennyire más nyelvet beszélünk, mint a határ déli oldalán. 2016-ban, mikor megírtam A nagy Átalakulás című könyvemet, egy következő szintre léptem az anyanyelvem megismerésével. 

Aki beszél magyarul, annak nem mondok újat azzal, hogy egy nagyon egyedi, különleges és szép nyelvvel rendelkezünk. Rengeteg szavunk van, szinte minden szóra találunk legalább három szinonimát. Az utóbbi években nagyon sok új kifejezéssel bővült a szókincsünk, általában az angol nyelvből átvett, honosított szavakkal. És persze ott van a szleng, amiről akár egy egész sorozatot írhatnék.

Van két "mesterelme" (önfejlesztő vállalkozók köre) csoportom Budapesten és sokszor megszokásból mondok a Csallóközben használt szavakat. Ami után persze elmagyarázom, hogy mi a jelentése, nekik viszont tetszik az itteni szójárás. 

De a szavak átvétele nem XXI. századi találmány. A nyelvünkben sok olyan szavat találunk, amit a környező nemzetiségektől vettünk át, a vándorlásaink során szedtünk fel vagy egy új kultúra megjelenése hozta be. Az utóbbira nagyon jó példa a mai vizsgálatunk tárgya, a "kaja" kifejezés. 

Ahogy kutattam az eredetét és minél régebbre mentem vissza, annál bizonytalan volt a származása. Ami viszont biztos, hogy romani, tehát cigány jövevényszóról beszélünk. Mint sok más cigány eredetű szó esetében (például csaj, csávó) valószínűleg nem magyarországi cigány nyelvváltozatból ered, hanem talán németországiból. Az ilyen szavak a német tolvajnyelven (argón) keresztül, osztrák közvetítéssel jutottak el a Magyarországra. Ugyanis a magyar argóra az osztrák tolvajnyelv nagy hatással volt. Ez annak eredménye, hogy soknyelvű Osztrák-Magyar Monarchiában a német volt az általános közvetítő nyelv. 

Minden bizonnyal magának a szónak eredete pedig a hindu "khájá" kifejezésből ered, ami azt jelenti, "amit megettünk". 

Létezik egy másik elmélet, ami szerint az indoiráni alapnyelvben létezett egy "khid-" szótő, ami "rág, harap" jelentéssel bírhatott. De az már nagyon vitatott, hogy ez indoeurópai eredetű tő-e, mert az indoeurópai alapnyelvben nem voltak kh- kezdetű tövek.

Láthatjuk, hogy egy egyszerű, a mindennapjainkban használt kifejezésünk nyomának lekutatása nem is annyira könnyű feladat. Viszont a keresés alatt rengeteg érdekes dolgot tudhatunk meg az anyanyelvünk titkairól, a mai formájának kialakulásáról. 

Mint említettem, ezúttal rendhagyó cikket készítettem, de bizonyára a Te "szótáradban" is sok-sok átvett szó található. Ezért most arra kérlek, hogy hozzászólásban oszd meg velem és az olvasókkal azokat a szavakat, amiket naponta használsz, de az eredetét mégsem ismered.

"Mikóczi Hús, hogy a vásárlás élmény legyen..."

Mikóczi Ferenc - Mikóczi Hús, ügyvezető