Az előző héten a hagyományos húsvéti ételekkel foglalkoztunk. A bejegyzés írásakor elgondolkodtam, hogy az utóbbi két évtizedben mennyit változott táplálkozási kultúránk. Manapság szinte már bármilyen alapanyagot és húsfélét be tudunk szerezni. Ehhez képest mit eszünk általában: sertést, csirkét és marhát. Persze fogyasztunk pulykát kacsát és halakat. De sok étel van, ami különféle okokból lekerült az étrendünkről vagy egyszerűen idegenkedünk tőle.

Ilyen egyre kevésbé felhasznált húsféle például a bárányhús. A régi magyar konyhának gyakori szereplője volt a bárányhús. Az utóbbi években viszont már csak húsvétkor kerül az asztalra. Pedig a bárányhús tápanyag- és energia tartalma a sovány sertéshúshoz hasonló. Az, hogy egyre kevésbé fogyasztunk bárányt több oka is lehet. Az urbanizáció hatásaként egyre többen költöznek a városokba és az otthoni állattartás is visszaesőben van. Ezért üzletekbe kell a húst beszerezni, de sokan nem ismerik fel a bárányhúst. További ok a hús viszonylag magas ára.   

Bárány után említsünk meg egy másik ritkán használt alapanyagot, méghozzá a kecskehúst. A kecskehús esetében más a helyzet, mint a bárány fogyasztásnál. Igazából sosem alakult ki nálunk komoly hagyománya a kecskehús fogyasztásának, pedig az alföldön már évszázadok óta foglalkoznak kecsketenyésztéssel. Amellett, hogy a kecske húsa ízletes, bizonyított pozitív élettani hatásai is vannak, ugyanis magas a tápértéke, kevés zsírt tartalmaz, ezért könnyen emészthető. Ez a tény egyre több emberhez jut el, ugyanis az utóbbi években a világ vöröshús-fogyasztásának közel 70 százalékát a kecskehús adja.

És ha már a vöröshúsoknál tartunk, dédszüleink idejében a vadhús is gyakrabban került a családi asztalra, mint manapság. A vadhús-fogyasztásának a visszaesését több szempontból vizsgálhatjuk. Az egyik, hogy szigorodtak a vadászatra vonatkozó jogszabályok. De a leggyakrabban felhasznált vadak a szarvas és a vaddisznó még mindig kilőhető. Hiába vagyunk vadakban gazdag ország a vadhúsnál sok esetben a magas ár ijeszti el a vevőket.

A magas ár mellett az is hozzájárulhat a vadételek ritka fogyasztásához, hogy nem szeretünk a konyhában kísérletezni ismeretlen alapanyagokkal. Ez az oka, szinte alig fogyasztunk galamb- és fácánhúst. De galambhúst általában csak tenyésztőtől tudunk beszerezni. Az üzletek nem merik felvenni a kínálatba, ugyanis tartanak attól, hogy nem tudják értékesíteni.

Manapság a felhasznált alapanyagok mellett az elkészítési módok is megváltoztak. Ennek a legszembetűnőbb módja, hogy szinte már csak étolajban sütünk és a zsírt száműztük a konyhából. Egy korábbi bejegyzésemben hosszabban foglalkozom ezzel a témakörrel, amiből többet megtudhatsz.

Az én javaslatom, hogy merjünk kísérletezni a különféle alapanyagokkal és ismerjünk meg eddig nem- vagy ritkán használt húsféléket. Az ügyfeleink igényei alapján a vállalkozásunk képes bármilyen húst beszerezni A-tól Z-ig.

"Mikóczi Hús, hogy a vásárlás élmény legyen..."

Mikóczi Ferenc - Mikóczi Hús, ügyvezető