Érdekel, hogy kerül szóba a Biblia egy húsokkal foglalkozó blogon?

Nem szeretnénk vallási irányba vinni az oldalunkat, nem akarjuk egy több ezer éves hitvilág dogmáit megkérdőjelezni.

Ez a bejegyzés inkább egy történelmi áttekintés az ételek fogyasztásának a változásáról, mintsem egy vallási értekezés.

A kereszténység megszületésének az idejében az egyház vezetői azt állították, hogy a keresztények étrendjének egyszerűnek, kiegyensúlyozottnak és egészségesnek kell lennie. A legjobb lesz, ha Ószövetséggel kezdjük az áttekintést.

"Mindaz, aminek hasadt a körme és egészen ketté hasadt körme van, és kérődző a barmok közt megehetitek."

A Biblia nagyon szigorúan előírja, hogy mely állatok húsát fogyaszthatjuk el. A fenti írás értelmében a birka, marha, kecske és a szarvas húsát elfogyaszthatjuk. Kézenfekvő dolog, hogy a szarvast leszámítva, mind olyan állat, amely képes egy normád csordával vonulni a vándorlásai során. Ellentétben a sertéssel, amit a nyugati világban előszeretettel fogyasztanak, viszont tisztátalan az Ószövetség értelmében:

"És a disznót, mert hasadt körmű ugyan és egészen ketté hasadt körme van, de nem kérődzik, tisztátalan az néktek."

Érdekesség, hogy a Biblia a nyulat is kérődzőnek írja le, miközben tudjuk, hogy nem az. De mégis tiltja a fogyasztását. Ugyanez a tilalom vonatkozik a tevehús evésére, mely bár kérődző állat, de nem hasított körmű.

A sort folytassuk a szárnyasokkal, amelyek közül a Szentírás soknak az elfogyasztását tiltja, mint a sas, sólyom, keselyű, héja, holló, pelikán, bagoly, karvaly, kakukk, hattyú, bölömbika, ölyv, gém. Tehát a szárnyasok közül a tyúk, kacsa, liba, pulyka és galambfélék húsát bátran megehetjük. 

A vízben élő állatokról Mózes törvényei kimondják:

"És minek pedig nincsen úszószárnya és pikkelye a tengerekben és folyóvizekben, legyen az akármely vízben nyüzsgő, és akármely vízben élő állat, mind utálatos az néktek."

Tehát azoknak a vízi állatoknak, amelyeknek nincs uszonyuk és pikkelyük - mint például a kagylók - tilos az elfogyasztásuk.

A tiltott ételek listáján szerepelnek még olyan állatok húsai, ami itt nálunk Európában nem szokás megenni, de a világ egyéb tájain gyakran fogyasztják. Ilyen például a kígyó és a majom. A kígyó, mint a bűnbeesés jelképe egyébként is szentségtelen lénynek számít.

Később, a kegyelmen alapuló Újszövetség idejében már kicsit enyhítettek az ételekre vonatkozó tilalmakon és inkább a mennyiségre helyezték a hangsúlyt, mint sem arra, hogy miből áll az étrendünk. Az új megközelítés szerint az, hogy mit kezdünk a testi étvágyunkkal megmutatja, hogy vagyunk képesek uralkodni magunkon. Ugyanis, ha az étkezési szokásainkat nem tudjuk az irányításunk alá vonni, képtelenek vagyunk más szokásainkkal is megtenni, így a gondolatai szokásainkkal is. Ebben az értelemben a bujaságra, kapzsiságra és a haragra gondoltak.

Így a bejegyzés végére érve gondolom számodra is világos, hogy miért is készült el a bejegyzés. Sok olyan információ szerepel itt, ami nekünk XXI. századi embereknek már megmosolyogtató vagy szinte elképzelhetetlen. De ami a mai napig is egy megfontolandó tanács, hogy ügyeljük az ételeink minőségére és próbáljuk mértékletességet tartani.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem és, ha van bármi észrevételed, esetleg tudsz olyan ételről, amely kimaradt a felsorolásból kérlek oszd meg velünk.

„Mikóczi Hús, hogy a vásárlás élmény legyen…”

Mikóczi Ferenc – Mikóczi Hús, ügyvezető