Az aranyban mért kacsamáj

2018. november 21. - Mikóczi Hús

Egyszer volt, hol nem volt, a Nagy-Dunán is túl a Csallóköz szívében élt egy kis család. Nagyon dolgos emberek voltak, akik együtt működtették családi vállalkozásukat. Főleg baromfikkal, és vízi szárnyasokkal foglalkoztak.

aranykacsa.jpg

A családfő 22 évvel ezelőtt indította útja kis manufaktúráját, mégpedig azzal a céllal, hogy segítse a falu és a királyság lakosainak életét. Na de eddig nem vezette őt egyenes út. Sok mindent kipróbált fiatal éveiben, dolgozott napszámosként, kutyákat tenyésztett, de még az aranyásás rejtélyes világát is megismerte. Még a szükséges masinériákat meg beszerezte. A vándorlása során sok emberrel találkozott, barátságokat kötött és megismerte a problémáikat is.

Így tudta meg, hogy a királyság háziasszonyai szeretnék ínycsiklandozó falatokkal meglepni családjaikat. De sajnos a sok munka miatt már nem maradt arra idejük, hogy a saját udvarukban neveljenek baromfikat. A városi népeknek pedig még helyük sem volt egy takaros tyúkudvar megépítésére.

A fiatal vándor sok estén át törte a fejét a tűzhely mellett, hogyan tudna segíteni a problémájukon. Végül úgy döntött, hogy ő maga fogja előteremteni a finom vacsorának valót a családi asztalra. Neki is látott a nagy munkának. Először egymaga végzett szinte mindent. Idővel csatlakozott hozzá fiatal arája is. Teltek-múltak az évek, a kis vállalkozás és vele együtt a vándor családja is szépen gyarapodott. Ahogy cseperedtek az utódok úgy vették ki egyre jobban a részüket a munkából. A fél királyság járt csodálni ügyes kezüket, dolgosságukat. Hosszú sorokban álltak szebbnél szebb portékájukért.

Munkája során a szerény kis család sok mindent látott már. Sok örömben, mosolyban volt részük, viszont néhanapján a bánat sem kerültek őket. De boldogok voltak, és sok csodát, felejthetetlen eseményt éltek meg együtt. Pont egy ilyen különleges, már-már mesébe illő dolog történt Szent András havának huszadik napján is. Tettek-vettek, ahogy mindig is szoktak, pucolták a gyönyörű háztáji kacsákat, tisztították az gusztusos nagy májakat.

Egyszer csak a kislány felkiáltott:

aranymaj.jpg- Jöjjön gyorsan édesapám, ezt nézze mit találtam!

Sebes léptekkel oda is sietett:

- Mi történt kislányom? - Kérdezte kíváncsisággal a hangjában.

Meglepett arccal, csillogó szemekkel mutatta az egyik kacsának máját, amelynek egy részén megcsillant a fény. Azonnal felismerték az arany semmivel össze nem hasonlítható, napfény csillogására emlékeztető fényét.

- Nagy szerencse aranyat találni édes lányom. - Mondta az édesapa.

Még aznap este elterjedte a hír a faluban, hogy milyen csoda történt az egyik faluvégi kis házban.

Láthatod te is, hogy csodára, kis "aranyrudakra" bárhol bukkanhatsz, akár a portékánk között válogatva, ha jól nyitva tartod a szemed.

Köszönöm néked, hogy elolvastad kis mesémet. Ínycsiklandó receptekért, és varázslatos praktikákért bátran lesd meg a Hirdetőtáblánkat vagy olvasgass korábbi leveleink között. Finom háztáji csirkéért, kacsáért, libáért látogass el kis faluszéli boltunkba, ahol nagy örömmel és kedves fogadtatással várunk téged.

-Mesélő-

A bejegyzés trackback címe:

https://mikoczihus.blog.hu/api/trackback/id/tr7714384872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szili Laca 2018.11.22. 08:45:48

A kacsamáj van olyan finom mint a libamáj?

A libamáj van vagy 10000 ft/kg